A 2013. évi V. törvény, ahogyan az közismert, szétválasztotta és ezzel alapvetően megváltoztatta a deliktuális és a kontraktuális felelősség polgári jogi szabályait, amely korábban, az 1959. évi IV. törvény rendszerében alapvetően ugyanarra a logikára épült. Ez a változás válaszút elé állította azokat a rokon jogterületeket is, amelyek felelősségi szabályaik meghatározásakor a polgári jog általános szabályaira utaltak, hiszen egy csapásra kétféle általános szabály is lett.
A társasági jogban a fenti változás úgy csapódott le, hogy a társasággal kapcsolatba kerülő személyek (bizonyos értelemben a vezető tisztségviselő, felügyelő bizottsági tag, a tag mint apportőr, stb.) felelőssége immár a kontraktuális felelősségi szabályokra alapozódott. Az elv, amely a polgári jogi szabályokat hívja segítségül a társasági jogi felelősség megítéléséhez, nem változott – ám mivel az általános szabályok változtak, méghozzá alapjaiban és lényegesen, a társasági jogban ez új helyzetet idézett elő.
        Ennek fokális pontja a vezető tisztségviselő felelőssége, így érthető módon az első pillanattól a tudományos és általános szakmai érdeklődés kiemelt figyelmet fordított rá. A szerző ezt a rendkívül fontos, bizonyos értelemben új, de mindenképpen aktuális témát járja körül a dolgozatában olyan alapossággal, tiszta rendszerezéssel és szakmai igényességgel, amely túlnő egy joghallgató szárnypróbálgatásain. Nem csoda, hogy 2015-ben a szerző díjat nyert e mű alapjait képező dolgozatával az Országos Tudományos Diákköri Konferencián.
        Örömmel ajánlom ezt a publikálásra mindenben érett dolgozatot az Olvasó figyelmébe.


Dr. Szegedi András PhD., tanszékvezető egyetemi docens, SZE-DFK